DAMIAN
Zivatar II. - Damian
Damian:
A városban tisztességes polgár hírében állok, mégis az emberek
távolságot tartanak tőlem a rideg külsőmnek köszönhetően. Megtanultam
szépen játszani a szerepem ahhoz, hogy senki ne vájkáljon sem a
múltamban, sem pedig a jelenlegi életemben. Egy embert leszámítva. A
kiállhatatlan szomszéd lányt, aki váltig állítja, hogy minket az ég is
egymásnak teremtett. Már két évvel ezelőtt is tudtam, hogy távol kell
tartanom világomtól, most pedig még inkább. Ahogy nővé érett, úgy lett
egyre makacsabb. Olyan dolgokba üti bele az orrát, amikhez az égvilágon
semmi köze! De azon az éjszakán, amikor az egykori motoros banda
visszatért a városba, minden megváltozott. Felégetett minden ösvényt
előttem, és lerántott minden leplet a múltamról.
Valentina: Apám már az ideköltözésünk napján megmondta, hogy számunkra új élet kezdődik. Én úgy gondoltam, hogy nekem kettő is. Egy tizenhét évesen, egy pedig tizennyolc évesen, amikor továbbtanulok. Végre a saját lábamra állhatok, önálló lehetek, és bebizonyíthatom annak az öntelt, rideg, szomszédban élő pasasnak, hogy nem vagyok én éretlen, sem gyerekes, sem pedig elkényeztetett. No, de mit is mondanak? Önmagadért változz! Talán ezért térek haza két év után szégyenkezve, amiért kirúgtak az egyetemről. Hozzáteszem jogtalanul! De amikor azon az éjszakán belekeveredtem egy motoros banda balhéjába, és szembe találtam magam Damian Woods-al, rájöttem, hogy talán tényleg jobb, ha távol maradok a kétes hírű pasastól... Persze ő ezt már máshogy gondolja!
ÍRÁS ALATT